Hogweed.org Az enciklopédia, amelyet bárki gyomlálhat

Art. 0012 Rev. 1836 Veszély: fototoxikus

Perzsa medvetalp

A Hogweed.org-ból, a köztulajdonban lévő enciklopédiából

Tartalom
  1. Rendszertan
  2. Megjelenés
  3. Golpar
  4. Európai története
  5. Ökológia
  6. Egészségügyi hatások
  7. Védekezés és jog
  8. A kultúrában
  9. Lásd még
  10. Források

A „Tromsø-pálma” ide irányít át. A filmdíjról lásd § A kultúrában. Az inváziós óriás medvetalpakról általában lásd Kaukázusi medvetalp.

A perzsa medvetalp (Heracleum persicum) Irán, valamint Törökország és Irak szomszédos részeinek honos, magas termetű évelő medvetalpa. Iránban szárított termése a golpar nevű fűszer. Norvégiában, ahová a tizenkilencedik században kerti növényként érkezett, Tromsø-pálmaként (norvégul tromsøpalme) ismerik: Tromsø város nem hivatalos jelképe, egyúttal nagyon magas kockázatú idegenhonos faj, amelynek behozatala, szabadon engedése és árusítása tilos.123 A másik két, Európában inváziós óriás medvetalppal ellentétben, amelyek egyetlen virágzás után elpusztulnak, ez évről évre újra virágzik ugyanabból a gyökérből.45

A két ország ellentétesen értékeli a növényt. Iránban a golpart vadon gyűjtik, és a füvesboltokban árulják, a Slow Food Alapítvány pedig az eltűnés veszélyében lévő élelmiszerek közé sorolja, a vadon élő állományok csökkenésére hivatkozva.67 Észak-Norvégiában utakat, partokat és parlagföldeket szegélyez,2 és a 2018-as országos kockázatértékelés szerint nincs esély arra, hogy ott megszabaduljanak tőle a jelenlegi jégközi időszakon belül.8 Az Iránból importált termést Norvégia bevándorló élelmiszerboltjaiban árulják fűszerként, olyan áron, amely az Artsdatabanken szerint valószínűtlenné teszi, hogy bárki elvesse őket.2

Rendszertan

A név

A Heracleum persicum név először 1832-ben tűnt fel, a párizsi botanikus kert katalógusának egy kiegészítésében, puszta bejegyzésként, amely a növény eredetét Perzsiaként adta meg, és semmi mást nem közölt róla.910 Érvényesen 1841-ben F. E. L. Fischer, C. A. Meyer és J. L. E. Avé-Lallemant publikálta, a Szentpétervári Császári Botanikus Kert azon maglistájában, amelyet más kerteknek cserébe ajánlott fel.911 Latin leírásuk egy körülbelül egy öl magas, igen mutatós növényről szól, májszínű levélnyelekkel és nagyon nagy, ragadós, erősen illatos termésekkel; a magot Szovits gyűjtő küldte Észak-Perzsia Azerbajdzsán tartományából.11 A nevet ezért így idézik: H. persicum Desf. ex Fisch., C.A.Mey. & Avé-Lall.9

Több szabványos munka, köztük az óriás medvetalpról szóló Best Practice Manual, 1829-re datálja a fajt, a párizsi katalógus fő részének évére.512 A név azonban nem szerepel benne.10

A skandináv növény

Több mint egy évszázadon át Észak-Norvégia növénye más nevek alatt futott. Az angol látogató, aki 1836-ban Hammerfest közelében elvetette, Heracleum giganteum-nak nevezte; mások H. panaces-nek hívták; a huszadik századi skandináv flórák pedig a H. laciniatum nevet használták, amely tulajdonképpen egy másik növényt illet.13414 1987-ben D. O. Øvstedal botanikus elutasította a H. persicum nevet a Tromsø-növényre, mert az nem egyezett a török herbáriumi példányokkal.4 Az európai inváziós medvetalpak egy 2007-es DNS-vizsgálata a H. laciniatum néven jelölt növényeket a H. persicum-hoz csoportosította,12 és a 2010-es északi flóra átvette a nevet.4

Az azonosítás nem teljesen lezárt. Torbjørn Alm etnobotanikus nyitva hagyta egy azonosítatlan hibrid lehetőségét.4 Az Artsdatabanken, Norvégia biodiverzitási információs központja, elfogadható bizonyossággal a H. persicum-hoz sorolja a növényt, de megjegyzi, hogy néhány génje nem található meg az iráni anyagban.2 A kizárólag a norvég növényre javasolt H. tromsoensis név publikálatlan maradt.15

Golpar és más nevek

Perzsául a növény neve golpar (گلپر), Irán regionális nyelvein pedig többek között kolpar (giláki), kūla(k) (mazandaráni) és karso (lori).1 A golpar nem egyetlen faj. Az Encyclopaedia Iranica legalább öt, Irán nedves hegyvidékeinek illatos medvetalpjára alkalmazza a nevet, amelyeket egy néven árulnak, mert felhasználóik nem törődnek az őket megkülönböztető jellegekkel.1 A legtöbb élelmiszer- és gyógyszertani tanulmány a golpart H. persicum-nak tekinti.164

Mintegy húsz norvég nevet jegyeztek fel. A legtöbb a latin nemzetségnévből ered, mint a herakleum, rakleum, orakleum és høyrakel, vagy más ernyősöktől kölcsönzött. Néhányat kifejezetten erre a növényre alkottak: stormtræ, „viharfa”, a téli szélviharokat is átvészelő elszáradt szárakra; három patkányokra utaló, becsmérlő név, „patkánymag”, „patkányméreg” és „patkányfű”; valamint a tromsøpalme.4

A tromsøpalme legkorábbi írásos előfordulása, amelyet Alm találni tudott, egy 1944-ben a megszálló csapatoknak írt, Norvégia flórájáról és faunájáról szóló német útikönyvben van, amely szerint a katonák a növényt „Tromsö-Palme”-nak hívták. Alm ezt katonai tréfaként értelmezi: a sarkvidéki állomáshely válasza a Földközi-tenger és Afrika pálmáira.4 A név a háború után elterjedt Norvégiában, hivatalossá vált, amikor a norvég standard flóra 1963-ban átvette, és azóta a legtöbb másikat kiszorította.4 Más északi nevek a svéd tromsöloka, a dán hårfrugtet bjørneklo, „szőrös termésű medvetalp”, a finn persianjättiputki és az északi számi romssaboska.17181915

Megjelenés

A perzsa medvetalp polikarpikus évelő: virágzás után túléli, és ugyanabból a gyökérből újra virágzik, míg a kaukázusi medvetalp és a Szosznovszkij-medvetalp egyetlen virágzás után elpusztul.45 Rendszerint mintegy 1,5–2,5 m magasra nő, néha 4 méternél is magasabbra.220 Egy gyökérnyakból több szár is kihajthat, akár öt is, üregesek, és tövüknél egyenletesen lilásak. A levelek szárnyaltak, két-négy pár széles, tompán fogazott levélkével, és akár 2 m hosszúak is lehetnek. Az ernyők laposak helyett kupolásak, 30–50 cm átmérőjűek.211722 Az egész növény ánizsillatú; leveleinek és szárainak olaját az anetol uralja, az a vegyület, amely az ánizsnak is ízt ad.52324

Megkülönböztetés a kaukázusi medvetalptól
Perzsa medvetalpKaukázusi medvetalp
Szárakgyakran több egy gyökérnyakbóláltalában egy
A szár színetövénél egyenletesen liláslilás foltos
Magasságtöbbnyire 1,5–2,5 m2–5 m
Ernyőkkupoláslapos tetejű
Illatánizsnem ánizs
Virágzásévről évreegyszer, azután elpusztul
Nielsen et al. (2005), Sundberg (2016) és az EPPO (2026) nyomán.

A mag nagy részét a csúcsi ernyők adják. Az oldalernyők azután nyílnak, hogy a csúcsiak már magot kötöttek, és női virágaik többnyire elhervadnak, így csak pollendonorként szolgálnak, ahogy a kaukázusi medvetalpnál is teszik az alsóbb ernyők.2521 Az egy növény által kötött mag becslései 1600–4000-től 6000–8000-ig terjednek, a kaukázusi medvetalpé alatt.211422 A magoknak mintegy két hónap hidegre van szükségük a csírázáshoz,25 és az Észak-Norvégiában gyűjtött egyik tételnek csak 2 százaléka csírázott ki.21 Vitatott, hogy a növény gyökérhajtásokkal is terjed-e: több északi forrás klonális növekedést ír le ott, ahol a mag nem sikerül, míg az EPPO szerint nem szaporodik vegetatívan.25222

Perzsia rövid nyári napjairól a növény a folyamatos nappali fény világába költözött: európai elterjedése körülbelül 51° és 71° É szélesség között húzódik.25 Észak-Norvégiában a hó olvadásával kezd nőni, március vége felé, és júliustól augusztus végéig virágzik.21 Az 1870-es években még Vardøban is beérlelte termését, 70°22′ É szélességen, ahol a júliusi átlaghőmérséklet 10 °C alatt van.4 Az elszáradt szárak átvészelik a telet, és minden évben megjelennek a helyi lapokban.4

Az európai növények átlagosan mintegy 42 százalékkal kevesebb genetikai sokféleséget hordoznak, mint a természetes elterjedési terület példányai, a norvég populációk pedig a sajátjuk mintegy felét elvesztették. A norvég populációk mindazonáltal Európa legbővebb és legerőteljesebb állományai.25

Golpar

A szárított termés, amely kissé keserű és illatos, a legtöbbet használt rész. Az iráni konyha „forró” fűszernek számítja a golpart, és „hideg”, puffasztó ételekre szórja: lóbabra, babra, burgonyára és gránátalmamagra. Az ecetbe is belekeverik, amelybe a salátaleveleket mártják.1 A gyenge leveleket és levélnyeleket golpar toršiként savanyítják be,1 az őrölt magvak pedig leveseket, omletteket és halat fűszereznek.7 A termés olaja, amelyet a vad iráni populációk 1,6–4,9 százalékos hozammal adnak, többnyire észterekből áll, mindenekelőtt hexil-butirátból és oktil-acetátból.2627 Arányaik populációnként eltérnek, és iráni kutatók javasolták, hogy termesztésre a leggazdagabbakat válasszák ki.16

Az egész termést vadruta magjával együtt égetik füstölőként. Régen a halotti lepelre és a koporsóba szórták, amikor egy holttestet távoli temetőbe kellett vinni, valószínűleg a szag elfedésére.1 A népi orvoslás sok más mellett emésztésre és fájdalomra használja a golpart; rágcsálókon a termés olaja és kivonatai fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatást mutattak.128

A golpart többnyire vadon gyűjtik, és szezonális betakarítása és eladása kiegészíti a hegyi falvak jövedelmét. A Slow Food Alapítvány, amely felvette Az Íz Bárkájába, arról számol be, hogy a növekvő kereslet, a túlzott gyűjtés és a földhasználat változásai néhány régióban csökkentették a vadon élő állományokat.7

Iránon kívül a fűszer növény-egészségügyi jogba ütközik. Az amerikai felügyelők gyakran találnak golpart az Iránból érkező utasok poggyászában, és egy szövetségi káros gyom magjaként kobozzák el, a kaukázusi medvetalp alatt nyilvántartva.2930 1989 áprilisában egy felügyelő nagy mennyiséget talált belőle eladásra Los Angeles élelmiszerboltjaiban. A számlák szerint perzsa neve alatt importálták; az importőr segített visszahívni és megsemmisíteni; és a mag 35 százaléka bizonyult életképesnek.29 Az Európai Unió inváziós fajok listája a medvetalpak közül egyedül a perzsa medvetalpnak ad vámtarifaszámot „kapcsolódó árukként”: illatszeriparban vagy gyógyszerészetben használt növényekre és növényrészekre.31

Európai története

Megérkezés

A Kew-i Királyi Botanikus Kert maglistái szerint a perzsa medvetalp 1819-ben érkezett, ez a faj legkorábbi európai előfordulása.525

  1. július 18-án William Christy, egy angol természettudós, aki az altai angol tulajdonú rézbányák egyik igazgatójával hajózott ki, partra szállt a Fugleness-félszigeten, az öböl túloldalán Hammerfesttel szemben. Egy régi, egykor temetőként szolgáló bekerített területen, az egyetlen még álló sír körül több kerti növényt is elvetett, köztük csillagfürtöt és kaliforniai mákot, valamint „a fenséges Heracleum giganteumot”.13 Alm Christy magját, amelyet Angliából hozott, abban az időben, amikor a medvetalp magját ott széles körben hirdették, a norvég növény valószínű forrásának tartja, és neki tulajdonítja Nyugat-Finnmark más helyein, köztük a Kåfjord bányatelepülésen való elvetését is.4 Christy közzétett beszámolója csak a Fuglenessben történt vetést írja le.13

A növényt Altából Tromsøbe vitték, körülbelül 1850-ben. Az 1860-as évekre Finnmark kis parti kertjeinek kedvence lett; 1895-ben azt mondták róla, hogy Sør-Varangerben már szinte gyomként nő; 1901-ben pedig Tromsø flórája meghonosodottként kezelte.4 Az első herbáriumi példányok 1897-ből, Trondheimből, és 1899-ből, Tromsøből származnak.2

Az északi kertészek dísznek és menedékül ültették. A külső part fátlan falvaiban szélfogóként szolgált, Honningsvågban 20–30 m hosszú sövényként, és 1898-ban sorai vették körül a Skorøya-szigeti bálnavadász-állomást. A huszadik század végén még mindig temetőkbe ültették.4 Az 1930-as években Tromsøben takarmányként is kipróbálták. A tehenek szívesen ették, de a tejük ízt kapott tőle, és a kísérletet félbehagyták.4 A Szosznovszkij-medvetalpra épülő szovjet siló-program később nagyobb léptékben ugyanebbe a kifogásba ütközött.32

Útvonalak

1. ábra Útvonalak Észak-Európába

Egy megérkezés két története. A folytonos vonalak a genetikai rekonstrukciót követik, a szaggatott vonal az utazó beszámolóját.

A genetikai vizsgálatok felülírták a történetet. 578 növényt 27 mikroszatellita-lókuszon összehasonlítva Dilli Rijal és munkatársai két, egymástól független iráni behurcolást találtak, legvalószínűbben a Teherán melletti Mazandaránból: egyet Dániába és egyet Angliába. Finnországot Angliából telepítették be, Norvégiát pedig Finnországból, nem közvetlenül Angliából.25 A Finnország és Norvégia közötti kapcsolatként az altai Kåfjord rézművére mutatnak rá, amely angol tulajdonban volt, és 1835-ben Finnmark legnagyobb települése volt, 1840-ben 651 munkást foglalkoztatva, közöttük a legnagyobb csoportot a finnek adták.25 Egy későbbi tanulmány több behurcolást talált több forráspopulációból.33

A népi hagyománynak megvoltak a saját magyarázatai. Sokan Észak-Norvégiában úgy vélték, a növény Oroszországból érkezett a pomor kereskedelemmel, Loppában pedig néhányan azt mondták, Németországból jött; Alm nem talált bizonyítékot orosz eredetre.4 Egy későbbi tanulmányában megvizsgálta az „idegenek által behozott” növényekről szóló ilyen történeteket Norvégia-szerte, felvetve, hogy idegengyűlölő mesék voltak-e.34

Másutt Európában

Norvégián kívül a faj ritkább. Finnországban, ahol 1871-re elvadult a termesztésből, 2015-ben 71 lelőhelyet ismertek. Dániában, ahol az első elvadult növényt 1888-ban találták, az országos atlasz 1300 négyzete közül 2-t foglal el.171825 Svédországban, ahol 1935-ben találták meg először, Norrland állományainak nagy része úgy tűnik, az 1946-ban Vilhelminában elvetett norvég növényektől származik; ott alig terjed, talán azért, mert pollenje gyakran terméketlen.17

A két londoni parkban, a Kensington Gardensben és a Buckingham-palota kertjében ideiglenesen kaukázusi medvetalpként azonosított növényekről kiderült, hogy genetikailag közelebb állnak a perzsa medvetalphoz, akárcsak a lettországi Rigában és Ērgļiben található parki növények, amelyek talán hibridek.12 Nagy-Britanniában nem ismert meghonosodott állomány.25

Ökológia

Norvégiában a perzsa medvetalp útszéleken, parlagföldeken, régi réteken és legelőkön, elhagyott mezőgazdasági földeken és partokon nő, ahol a hínár uszadékvonalai mögött kilométeres hosszúságú sávokat alkothat; egyre inkább behatol erdőszélekre és nyír- és égererdőkbe, ahol ritkán virágzik, de félárnyékban is sokáig fennmaradhat.220 A szárnyas termések rövid távolságokat szél útján, hosszabbakat víz vagy madarak segítségével tesznek meg. A más növény nélküli szigeteken található állományok arra utalnak, hogy a termések kilométereken át úszhatnak a tengeren, és még életképesen vetődhetnek partra. Az áthaladó forgalom utak mentén viszi őket, a mozgatott talaj pedig magokat és gyökérdarabokat egyaránt szállít.220

Észak-Norvégia 56 pár, inváziós és inváziómentes parcelláját összehasonlítva az inváziós parcellákon alacsonyabb volt a honos borítás, sokféleség és biomassza, és átlagosan csaknem két honos fajjal kevesebb volt jelen.35 A lombkorona alatti kísérletek a veszteséget főként az árnyékolásnak tulajdonították; a növény által kibocsátott vegyi anyagoknak csak kisebb szerepük volt.36 Magvai olyan furanokumarinokat tartalmaznak, amelyek gátolják más növények csírázását.37

Norvégiában keresztezi a honos szibériai medvetalpat, a H. sphondylium subsp. sibiricum-ot. A hibrid, amelyet először 1967-ben találtak, és sarki pálmaként (polarpalme) ismernek, termékeny és erőteljes, maga is problémás növény, és géneket ad át a honos növénynek.22517 Lásd Közönséges medvetalp.

A 2023-as norvég kockázatértékelés
Elfoglalt terület, 1950–2021 között feljegyezve3532 km²
Elfoglalt terület, ma becsülve12 000 km² (6000–18 000)
Elfoglalt terület, 50 év múlva becsülve16 000 km² (9000–24 000)
Terjedési ütemévi legalább 500 m (legjobb becslés 681 m)
Medián élettartam Norvégiábanlegalább 650 év
KategóriaSE, nagyon magas kockázat (2012-ben és 2018-ban is)
A területeket 2 × 2 km-es cellákban számolják. Alm et al. (2023), Artsdatabanken nyomán.

Egészségügyi hatások

A nedv fototoxikus. Az 1980-as évek elején Tromsøben, H. laciniatum néven végzett vizsgálatok öt furanokumarint izoláltak, amelyek közül a bergaptén volt a leghatékonyabb. A levelek és virágok erősen fototoxikusak voltak, a szárak alig; az idősebb növények gyökerei még akkor is erősen fototoxikusak voltak, ha decemberben fagyott földből ásták ki őket.3839 A növény okozta fitofotodermatitisz akkoriban gyakori volt nyaranta Tromsøben,40 és a kísérletekben két önkéntes véletlenül fotokontakt-allergiát szerzett három vegyülete ellen.41 Természetes elterjedési területén egy délkelet-törökországi férfinál hólyagos égési sérülések alakultak ki, miután lekaszált egy olyan mezőt, ahol a növény nőtt.42

Az Artsdatabanken e tekintetben kevésbé veszélyesnek tartja több rokonánál, megjegyezve, hogy az északi gyerekek évek óta játszanak vele számottevő kár nélkül.2 Alm feljegyzi játékaikat: az üreges szárból vágott fúvócsövek, amelyekkel borsót vagy berkenyebogyót lőttek ki, sebeket hagyva a száj körül; vízipisztolyok; kardok; búvóhelyek az állományokban, ahol a növény szaga elfedte a dohányét; és tettetett látcsövek, amelyek sebes gyűrűket hagytak a szem körül.4

Védekezés és jog

Norvégia 2007-ben felvette a feketelistájára a fajt, és 2012 óta nagyon magas kockázatúként sorolja be. 2016 óta az idegen szervezetekről szóló rendelet alapján tilos behozatala, szabadon engedése és árusítása.4323 Az Európai Unió 2016-ban felvette az uniós jelentőségű inváziós idegenhonos fajok listájára.31 Tromsø önkormányzata a legproblémásabb idegenhonos növények közé sorolja: a tulajdonosok megtarthatják a meglévő növényeiket, de nem hagyhatják terjedni, nem ültethetnek újakat, és nem cserélhetnek magot.44

Egy 2017-ben megjelent tanulmány szerint az önkormányzat a növényt csak szórványosan, személyzet és pénz hiányában, útszélek, parkok és temetők rutinszerű kaszálásának részeként irtotta. Nem volt hatásköre a magánterület felett, és tisztviselői nem hitték, hogy a növényt fel lehetne számolni Tromsø szigetén.14 A sziget földtulajdonosainak egy 2012-es felmérése szerint 38 százalékuk úgy vélte, növényei a szomszédos telkekről érkeztek. Arra a kérdésre, mit tesznek a levágottal, 44 százalék azt válaszolta, hogy a helyszínen komposztálja, 32 százalék pedig hogy a talajon hagyja.14

A háztartási módszerek közé tartozott a kora tavaszi juhlegeltetés, a virágzó szárak levágása, az ásás, és mindenekelőtt a halfeldolgozó üzemekből származó só, néha felfőzve; próbálkoztak tüzelőolajjal, benzinnel, paraffinnal, ammónium-kloriddal és aludttejjel is.4 A szezononkénti két-három kaszálás Észak-Norvégiában kudarcot vallott: az állományok besűrűsödtek, és egyes növények mindenképp virágoztak.21 A növények növekedési pont alatti kiásása, amelyet évente megismételtek a Tromsø-szigeteken, az első évben hektáronként mintegy 70, a negyedikben 3 munkaórát vett igénybe (lásd Védekezés § Gyökérvágás).17 Egy Iránban a növényt támadó ciszta-fonálférget javasoltak biológiai védekezésre, de sosem tesztelték.2521

Alm elképzelhetetlennek nevezte a felszámolást Észak-Norvégiában, már csak a költsége miatt is.4 A 2018-as országos értékelés szerint nincs erre esély a jelenlegi jégközi időszakon belül;8 a 2023-as szerint a helyi felszámolás — például kisebb szigeteken — lehetséges, de drága és munkaigényes.2 2007-ben a Természetgazdálkodási Igazgatóság 50 000 koronát ítélt oda egy környezetvédelmi szervezetnek a növény elleni kampányra.43

A kultúrában

Tromsøben mindenki ismeri a növényt, még azok is, akik egyébként nem törődnek a növényekkel, és vagy szeretik, vagy gyűlölik.4 Egyes lakosok a város jelképének és a helyi identitás forrásának tekintik.14 A város idősek napközi otthonát Heracleumnak hívják; egy Tromsøpalmen nevű iskolai revű 1990 óta fut; és a Tromsø Nemzetközi Filmfesztivál ugyanezen a néven ad ki díjakat.4 2025-ben a fesztivál „Films from the North” programjának legjobb rövidfilmjéért járó Tromsø-pálma díjat az In My Hand kapta, és először osztottak ki Tromsø-pálma díjat a legjobb egészestés filmnek is.45

A felszámolási kísérletek olyan újságleveleket váltottak ki, amelyek a növényt a város lelke és identitása részének nevezték. Javasolták egy baráti társaság létrehozását is, valamint azt, hogy a város címerében a rént váltsák le rá. Egyes szerzők tagadják, hogy a nedv bármilyen kárt okozna, generációnyi játszó gyerekre hivatkozva, egyikük pedig azt állította, a növény honos, és túlélte a jégkorszakot a Tromsø-sziget barlangjaiban.4 Amikor Haakon koronaherceg 2001-ben megnősült, a város ajándékaként egy élő növényt, vagy egy azt ábrázoló metszett üveget javasoltak. Az ernyők megjelennek a tromsøi népviselet mintázatában is.414

Az elszáradt szárak és ernyők a téli fényképezés kedvelt témái, valamint ékszerek és díszek motívumai, a szárakból pedig fuvolát is készítenek. Az Észak-Norvég Művészeti Múzeum birtokolja a Logot, Stuart Frost szobrát, amely teljes egészében az üreges szárakból vágott gyűrűkből készült.4 A Tromsøi Művészeti Egyesület művészei egyszer megkóstoltatták a nyilvánossággal a növényből készült levest.14

Alm a növényt arra használta, hogy bizonyítsa: a modern, városi társadalmak is folyamatosan alkotnak növényi hagyományt: a mintegy húsz neve és minden felhasználása és szokása kevesebb mint 180 év alatt keletkezett, legtöbbjük 1900 után.4

Lásd még

Footnotes

  1. Aʿlam, H. (2001). “Golpar”. Encyclopædia Iranica. XI (1): 96–97. ↩ ↩2 ↩3 ↩4 ↩5 ↩6 ↩7

  2. Alm, T.; Hegre, H.; Solstad, H.; Fløistad, I. S.; Pedersen, O.; Schei, F. H.; Vandvik, V.; Vollering, J.; Westergaard, K. B.; Skarpaas, O. (2023). “Tromsøpalme Heracleum persicum: vurdering av økologisk risiko”. Fremmedartslista 2023. Trondheim: Artsdatabanken. Retrieved 26 September 2026. ↩ ↩2 ↩3 ↩4 ↩5 ↩6 ↩7 ↩8 ↩9 ↩10 ↩11 ↩12 ↩13

  3. Klima- og miljødepartementet. Forskrift om fremmede organismer (FOR-2015-06-19-716), Annex I. Lovdata. ↩ ↩2

  4. Alm, T. (2013). “Ethnobotany of Heracleum persicum Desf. ex Fisch., an invasive species in Norway, or how plant names, uses, and other traditions evolve”. Journal of Ethnobiology and Ethnomedicine. 9: 42. doi:10.1186/1746-4269-9-42. ↩ ↩2 ↩3 ↩4 ↩5 ↩6 ↩7 ↩8 ↩9 ↩10 ↩11 ↩12 ↩13 ↩14 ↩15 ↩16 ↩17 ↩18 ↩19 ↩20 ↩21 ↩22 ↩23 ↩24 ↩25 ↩26

  5. Nielsen, C.; Ravn, H. P.; Nentwig, W.; Wade, M., eds. (2005). The Giant Hogweed Best Practice Manual: Guidelines for the management and control of an invasive weed in Europe. Hørsholm: Forest & Landscape Denmark. ISBN 87-7903-209-5. ↩ ↩2 ↩3 ↩4 ↩5

  6. Amiri, M. S.; Joharchi, M. R. (2013). “Ethnobotanical investigation of traditional medicinal plants commercialized in the markets of Mashhad, Iran”. Avicenna Journal of Phytomedicine. 3 (3): 254–271. PMC4075713. ↩

  7. Slow Food Foundation for Biodiversity. “Golpar”. Ark of Taste. Retrieved 26 September 2026. ↩ ↩2 ↩3

  8. Elven, R.; Hegre, H.; Solstad, H.; Pedersen, O.; Pedersen, P. A.; Åsen, P. A.; Vandvik, V. (2018). “Heracleum persicum, vurdering av økologisk risiko”. Fremmedartslista 2018. Artsdatabanken. ↩ ↩2

  9. International Plant Names Index. Heracleum persicum Desf. ex Fisch., C.A.Mey. & Avé-Lall., Index Seminum (St Petersburg) 7: 50 (1841); H. persicum hort. ex Desf., Catalogus Plantarum Horti Regii Parisiensis, ed. 3: 452 (1832). Retrieved 26 September 2026. ↩ ↩2 ↩3

  10. Desfontaines, R. (1829–1832). Catalogus plantarum horti regii parisiensis. 3rd ed., with Additamenta. Paris. ↩ ↩2

  11. Fischer, F. E. L.; Meyer, C. A.; Avé-Lallemant, J. L. E. (1841). Index septimus seminum, quae hortus botanicus imperialis Petropolitanus pro mutua commutatione offert. St Petersburg. p. 50. ↩ ↩2

  12. Jahodová, Š.; Trybush, S.; Pyšek, P.; Wade, M.; Karp, A. (2007). “Invasive species of Heracleum in Europe: an insight into genetic relationships and invasion history”. Diversity and Distributions. 13 (1): 99–114. doi:10.1111/j.1366-9516.2006.00305.x. ↩ ↩2 ↩3

  13. Christy, W., Jun. (1837). “Notes of a voyage to Alten, Hammerfest, &c.”. The Entomological Magazine. 4: 462–483. ↩ ↩2 ↩3

  14. Meier, S.; Taff, G. N.; Aune, J. B.; Eiter, S. (2017). “Regulation of the invasive plant Heracleum persicum by private landowners in Tromsø, Norway”. Invasive Plant Science and Management. 10 (2): 166–179. doi:10.1017/inp.2017.11. ↩ ↩2 ↩3 ↩4 ↩5 ↩6 ↩7

  15. Artsdatabanken. Tromsøpalme Heracleum persicum Desf. ex Fisch., C.A.Mey. & Avé-Lall. Taxon page (scientific name ID 100328). Retrieved 26 September 2026. ↩ ↩2

  16. Mustafavi, S. H.; Abbasi, A.; Morshedloo, M. R.; Pateiro, M.; Lorenzo, J. M. (2022). “Essential oil variability in Iranian populations of Heracleum persicum Desf. ex Fischer: a rich source of hexyl butyrate and octyl acetate”. Molecules. 27 (19): 6296. doi:10.3390/molecules27196296. ↩ ↩2

  17. Sundberg, S. (2016). Heracleum persicum – tromsöloka. Artfaktablad. Uppsala: ArtDatabanken, SLU. ↩ ↩2 ↩3 ↩4 ↩5 ↩6

  18. Miljøstyrelsen (2022). Faktaark for invasive arter: Hårfrugtet bjørneklo (Heracleum persicum). Prepared by DCE, Aarhus University. ↩ ↩2

  19. EPPO Global Database. “Heracleum persicum (HERPE)”. Retrieved 26 September 2026. ↩

  20. Fremstad, E.; Grundt, H. H. (2012). Tromsøpalme Heracleum persicum. Artsdatabankens faktaark 243. Trondheim: Artsdatabanken. ↩ ↩2 ↩3

  21. Rijal, D. P. (2015; last modified 2019). “Heracleum persicum (Persian hogweed)”. CABI Compendium. Datasheet 120209. doi:10.1079/cabicompendium.120209. ↩ ↩2 ↩3 ↩4 ↩5 ↩6 ↩7

  22. EPPO (2026). “EPPO Datasheet: Heracleum mantegazzianum, Heracleum sosnowskyi and Heracleum persicum”. EPPO Bulletin. 56 (1): 108–119. doi:10.1111/epp.70049. ↩ ↩2 ↩3

  23. Sefidkon, F.; Dabiri, M.; Mohammad, N. (2002). “Analysis of the oil of Heracleum persicum L. (leaves and flowers)”. Journal of Essential Oil Research. 14 (4): 295–297. doi:10.1080/10412905.2002.9699860. ↩

  24. Sefidkon, F.; Dabiri, M.; Mohammad, N. (2004). “Analysis of the oil of Heracleum persicum L. (seeds and stems)”. Journal of Essential Oil Research. 16 (4): 296–298. doi:10.1080/10412905.2004.9698725. ↩

  25. Rijal, D. P.; Alm, T.; Jahodová, Š.; Stenøien, H. K.; Alsos, I. G. (2015). “Reconstructing the invasion history of Heracleum persicum (Apiaceae) into Europe”. Molecular Ecology. 24 (22): 5522–5543. doi:10.1111/mec.13411. ↩ ↩2 ↩3 ↩4 ↩5 ↩6 ↩7 ↩8 ↩9 ↩10 ↩11 ↩12

  26. Scheffer, J. J. C.; Hiltunen, R.; Aynehchi, Y.; von Schantz, M.; Baerheim Svendsen, A. (1984). “Composition of essential oil of Heracleum persicum fruits”. Planta Medica. 50 (1): 56–60. doi:10.1055/s-2007-969621. ↩

  27. Radjabian, T.; Salimi, A.; Rahmani, N.; Shockravi, A.; Mozaffarian, V. (2013). “Essential oil composition of some wild populations of Heracleum persicum Desf. ex Fischer growing in Iran”. Journal of Essential Oil Bearing Plants. 16 (6): 841–849. doi:10.1080/0972060X.2013.862078. ↩

  28. Hajhashemi, V.; Sajjadi, S. E.; Heshmati, M. (2009). “Anti-inflammatory and analgesic properties of Heracleum persicum essential oil and hydroalcoholic extract in animal models”. Journal of Ethnopharmacology. 124 (3): 475–480. doi:10.1016/j.jep.2009.05.012. ↩

  29. USDA APHIS Plant Protection and Quarantine (May 1995). “Heracleum mantegazzianum Sommier & Levier: giant hogweed, golpar”. Fact sheet FACTS-38, after Westbrooks, R. G. (1991). Federal Noxious Weed Inspection Guide. ↩ ↩2

  30. Gucker, C. L. (2009). “Heracleum mantegazzianum”. In: Fire Effects Information System. U.S. Department of Agriculture, Forest Service, Rocky Mountain Research Station. doi:10.2737/FEIS-species-review-HERMAN. ↩

  31. Commission Implementing Regulation (EU) 2016/1141 of 13 July 2016 adopting a list of invasive alien species of Union concern. Official Journal of the European Union L 189: 4. ↩ ↩2

  32. Ozerova, N. A.; Krivosheina, M. G. (2018). “Patterns of secondary range formation for Heracleum sosnowskyi and H. mantegazzianum on the territory of Russia”. Russian Journal of Biological Invasions. 9 (2): 155–162. doi:10.1134/S2075111718020091. ↩

  33. Falahati-Anbaran, M.; Rijal, D. P.; Lundemo, S.; Alsos, I. G.; Stenøien, H. K. (2021). “Disentangling the genetic origin of Heracleum persicum (Apiaceae) in Europe: multiple introductions from multiple source populations”. Biological Invasions. 23 (12): 3871–3890. doi:10.1007/s10530-021-02618-0. ↩

  34. Alm, T. (2015). “Plant species introduced by foreigners according to folk tradition in Norway and some other European countries: xenophobic tales or not?”. Journal of Ethnobiology and Ethnomedicine. 11: 72. doi:10.1186/s13002-015-0056-9. ↩

  35. Rijal, D. P.; Alm, T.; Nilsen, L.; Alsos, I. G. (2017). “Giant invasive Heracleum persicum: friend or foe of plant diversity?”. Ecology and Evolution. 7 (13): 4936–4950. doi:10.1002/ece3.3055. ↩

  36. Myrås, H.; Junttila, O. (1981). “Interaction between Heracleum laciniatum and some other plants”. Holarctic Ecology. 4 (1): 43–48. doi:10.1111/j.1600-0587.1981.tb00979.x. ↩

  37. Junttila, O. (1976). “Allelopathic inhibitors in seeds of Heracleum laciniatum”. Physiologia Plantarum. 36 (4): 374–378. doi:10.1111/j.1399-3054.1976.tb02259.x. ↩

  38. Kavli, G.; Raa, J.; Johnson, B. E.; Volden, G.; Haugsbø, S. (1983). “Furocoumarins of Heracleum laciniatum: isolation, phototoxicity, absorption and action spectra studies”. Contact Dermatitis. 9 (4): 257–262. doi:10.1111/j.1600-0536.1983.tb04386.x. ↩

  39. Kavli, G.; Volden, G.; Midelfart, K.; Krokan, H.; Prytz, J. O.; Haugsbø, S. (1983). “In vivo and in vitro phototoxicity of different parts of Heracleum laciniatum”. Contact Dermatitis. 9 (4): 269–273. doi:10.1111/j.1600-0536.1983.tb04388.x. ↩

  40. Kavli, G.; Midelfart, K.; Volden, G.; Krokan, H. (1983). “Photochemical reactions of Heracleum laciniatum: influence of dimethyl sulphoxide and corticosteroids”. British Journal of Dermatology. 109 (Suppl. 25): 137–140. doi:10.1111/j.1365-2133.1983.tb06826.x. ↩

  41. Kavli, G.; Volden, G.; Raa, J. (1982). “Accidental induction of photocontact allergy to Heracleum laciniatum”. Acta Dermato-Venereologica. 62 (5): 435–438. doi:10.2340/0001555562435438. ↩

  42. An, İ. (2019). “Phytocontact dermatitis due to Heracleum persicum”. Türkiye Klinikleri Journal of Dermatology. 29 (3): 138–140. doi:10.5336/dermato.2017-58532. ↩

  43. Nordheim, F. G. (10 July 2007). “Tromsøpalmen skal bekjempes”. NRK Troms og Finnmark. ↩ ↩2

  44. Tromsø kommune. “Fremmede arter i Tromsø”. Retrieved 26 September 2026. ↩

  45. Nordisk Film & TV Fond (21 January 2025). “It’s a wrap for this year’s Tromsø International Film Festival”. ↩

Ez a szócikk a(z) angol szócikk fordítása, 1836. változat.

Kategóriák

A(z) „Perzsa medvetalp” forrásának megtekintése

A szerkesztés szünetel a magszórási időszak alatt. Megtekintheted és lemásolhatod a lap forrását.

Más nyelveken

A Hogweed.org 17 nyelven áll köztulajdonban. Minden kiadás az angolból készült fordítás.

English Persian hogweed
Deutsch Persischer Bärenklau
Français Berce de Perse
Español Golpar
Italiano Panace persiano
Português Branca-ursina-da-Pérsia
Polski Barszcz perski
Nederlands Perzische berenklauw
Română Brânca-ursului persană
Ελληνικά Περσικό ηράκλειο
Čeština Bolševník perský
Svenska Tromsöloka
Magyar Perzsa medvetalp
Dansk Hårfrugtet bjørneklo
Suomi Persianjättiputki
Norsk bokmål Tromsøpalme
Русский Борщевик персидский