Art. 0004 Rev. 1867
Magbank
A Hogweed.org-ból, a köztulajdonban lévő enciklopédiából
Ez a szócikk a talajban lévő magkészletről szól. A pénzintézetekről lásd Bank. A magokat szándékosan tároló létesítményekről lásd Magtrezor.
A talajmagbank egy terület talajában lévő élő magok természetes készlete. Az azonnal ki nem csírázó magok hónapokig vagy évekig is életben maradhatnak, így egy növénypopuláció nemcsak a látható növényekből áll, hanem egy ennél sokkal nagyobb, láthatatlan számból is. A magbank pótolja az elpusztuló vagy eltávolított növényeket, és lehetővé teszi, hogy a populáció regenerálódjon egy zavarás után.1
Egy inváziós növénynél általában nem a látható állomány, hanem a magbank határozza meg, meddig kell tartania a védekezésnek. A kaukázusi medvetalp egyértelmű példa erre: növényeit könnyű megtalálni és elpusztítani, de magjai, amelyek láthatatlanul hevernek a talaj felső rétegében, még évekig új növényeket hoznak létre azután is, hogy az utolsó szülőnövény eltűnt.2
Dinamika
A magbanknak egy bemenete és több kimenete van. A bemenet a mageső: az a mag, amely évente egy adott területre hullik. A kimenetek a csírázás, amely növénnyé alakítja a magot; az elhalás kor, bomlás és gombák miatt; valamint az állatok általi elfogyasztás. Ahol a bemenet nagy, a kimenetek pedig lassúak, a tartalék évről évre felhalmozódik.
Ebben az értelemben a magbank a populáció tartalékseregeként működik: bármely pillanatban tagjainak többsége nem látható, egy megüresedő helyre várva az állományban. A növények eltávolítása a tartalék érintetlenül hagyása mellett egyszerűen csak felszabadítja ezeket a helyeket.
A kaukázusi medvetalpnál
év életképes mag/m² 0 ████████████████████████████████████████ 3760 1 ███▌ 331 2 █ 102 3 ▍ 45 4 ▎ 24 5 ▏ 13 6 7.1 7 3.8 8 2.0 9 1.1 10 0.60
A kaukázusi medvetalp átlagosan mintegy 20 000 magot szór szét növényenként,3 amelyek többnyire a szülőnövény néhány méteres körzetében hullanak le. A magbank csaknem egésze — 95 százaléka — a talaj felső 5 cm-ében található. Kialakult állományok alatt az élő mag sűrűsége ősszel, közvetlenül a magszórás után mért mintegy 3760 db/m²-ről a következő nyárra 192 db/m²-re csökkent, ahogy a magok többsége kicsírázott vagy elpusztult.1
Ami megmarad, folyamatosan csökken. A Csehország tíz helyszínén elásott magvak közül egy év után 8,8 százalék, két év után 2,7 százalék, három év után 1,2 százalék volt még életképes;4 öt év után 0,4 százalék, hét év után pedig 0,1 százalék.2 Az életképes hányad csökkenő tendenciája jól alátámasztott; teljes kimerülését ritkán figyelték meg. Az utolsó hányad az, ami számít. Egyetlen növény 20 000 magjának akár 0,1 százaléka is mintegy húsz magot jelent — ez elég ahhoz, hogy az invázió újrakezdődjön.2
A tizenöt éves mítosz
Sok útmutató állítja, hogy a medvetalp magja tizenöt évig életben maradhat a talajban. A szám egy 1989-es svéd konferenciaelőadásra vezethető vissza, amely csupán annyit állított, hogy egyes adatok szerint a csírázóképesség „akár tizenöt évig is kitarthat”, anélkül hogy megmondaná, a magot elásva vagy szárazon tárolták-e. Egyik áttekintésből a másikba kerülve a feltételezés ténnyé keményedett; a nyomára bukkanó kutatók városi legendának nevezték.5 A szárazon tárolt mag valójában csírázóképességének csaknem egészét elveszíti körülbelül három éven belül.4
A gyakorlati következtetés azonban változatlan. Egy telepet legalább öt évig magszórástól mentesen kell tartani az utolsó növény eltávolítása után, és annál tovább is figyelni kell.62
Kimerülés
Egy magbank csak úgy meríthető ki, ha több egymást követő éven át leállítják minden új utánpótlását, miközben a továbbra is kikelő csemetéket elpusztítják, mielőtt virágoznának. Bármilyen megszakítás — akár egyetlen magot hozni hagyott növény — több évvel korábbi szintre állítja vissza a tartalékot, ahogy azt az ábra mutatja. A programokat ezért nem az eltávolított növények száma, hanem a magszórás nélkül eltelt évek száma minősíti.
Lásd még
Footnotes
-
Krinke, L.; Moravcová, L.; Pyšek, P.; Jarošík, V.; Pergl, J.; Perglová, I. (2005). “Seed bank of an invasive alien, Heracleum mantegazzianum, and its seasonal dynamics”. Seed Science Research. 15 (3): 239–248. ↩ ↩2
-
Moravcová, L.; Pyšek, P.; Krinke, L.; Müllerová, J.; Perglová, I.; Pergl, J. (2018). “Long-term survival in soil of seed of the invasive herbaceous plant Heracleum mantegazzianum”. Preslia. 90 (3): 225–234. ↩ ↩2 ↩3 ↩4
-
Perglová, I.; Pergl, J.; Pyšek, P. (2006). “Flowering phenology and reproductive effort of the invasive alien plant Heracleum mantegazzianum”. Preslia. 78: 265–285. ↩
-
Moravcová, L.; Pyšek, P.; Pergl, J.; Perglová, I.; Jarošík, V. (2006). “Seasonal pattern of germination and seed longevity in the invasive species Heracleum mantegazzianum”. Preslia. 78: 287–301. ↩ ↩2
-
Moravcová, L.; Pyšek, P.; Krinke, L.; Pergl, J.; Perglová, I.; Thompson, K. (2007). “Seed germination, dispersal and seed bank in Heracleum mantegazzianum”. In Pyšek, P.; et al. (eds.). Ecology and Management of Giant Hogweed. Wallingford: CAB International. pp. 74–91. doi:10.1079/9781845932060.0074. ↩
-
Nielsen, C.; Ravn, H. P.; Nentwig, W.; Wade, M., eds. (2005). The Giant Hogweed Best Practice Manual: Guidelines for the management and control of an invasive weed in Europe. Hørsholm: Forest & Landscape Denmark. ISBN 87-7903-209-5. ↩
Ez a szócikk a(z) angol szócikk fordítása, 1867. változat.