Hogweed.org Az enciklopédia, amelyet bárki gyomlálhat

Art. 0013 Rev. 1815

Lappangási szakasz

A Hogweed.org-ból, a köztulajdonban lévő enciklopédiából

Tartalom
  1. A kaukázusi medvetalp
  2. Tartózkodási idő és propagulumnyomás
  3. Inváziós adósság
  4. Lásd még
  5. Források

Ez a szócikk a biológiai inváziókról szól. Egy baktériumkultúra lappangási szakaszáról lásd Baktériumnövekedés. A fellendülés előtti lassú évekért lásd Konjunktúraciklus.

Az invázióbiológiában a lappangási szakasz az az időszak, amely egy faj új régióba érkezése és gyors terjedésének megkezdése között telik el. Egy behurcolt növény évtizedekig fennmaradhat kertekben, vagy vadon csak néhány helyszínen, mielőtt berobbanna.1 Némi késés elkerülhetetlen, hiszen egy exponenciálisan növekvő populáció eleinte elhanyagolhatónak tűnik. De sok lappangás sokkal tovább tart, mint amit önmagában a növekedés megmagyarázna, és csak akkor ér véget, amikor valami megváltozik — akár a hódítóban, akár a környezetében.1

A lappangás gyakori, de nem egyetemes: a Csehországban vizsgált 63 idegenhonos növény közül nagyjából egyharmadnál figyelték meg.2 A kaukázusi medvetalp az egyik legjobban dokumentált példa, bár lappangásának hossza és vége attól függ, hogyan mérik.3

1. ábra Egy invázió lefolyása

Egy invázió három fázisa, sematikusan. A Nagy-Britanniában, Írországban és Csehországban végzett vizsgálatok a fajok mintegy egyharmadánál találtak lappangást, soknál pedig „törést”, amikor már nem volt hova terjeszkedni.2

A kaukázusi medvetalp

Megérkezés

A kaukázusi medvetalp 1817-ben jelenik meg a Kew-i Királyi Botanikus Kert maglistáján, és 1828-ban jegyzik fel először vadon. A tizenkilenc olyan európai ország közül, amelyről történeti adatok vannak, tizennégynek 1900 előtt volt az első előfordulása.4 A kontinensen való terjedés lassú volt: a végül megfertőzött országok fele csak 62 év után érte el ezt a pontot. Csehországon belül ugyanezt a pontot 16 év alatt, egyes helyszíneken pedig 22 év alatt érték el.5

Cseh országrészekbe érkezésének dátumát magát is felülvizsgálták. Évtizedekig azt tartották, hogy a növényt 1862-ben ültették el a lázně kynžvarti kastély kertjében. 2020-ban kiderült, hogy ez téves olvasaton alapult: az 1862-es Marienbad-flórában felsorolt növény a honos közönséges medvetalp egy formája volt. A ma ismert legkorábbi példányt Haynald Lajos kalocsai érsek gyűjtötte a teplicei fürdőhelyen 1871-ben, a legkorábbi elvadult növényt pedig Mariánské Lázně közelében találták 1877-ben.6

Cseh és német források egy története szerint I. Sándor cár a magokat 1815-ben, a bécsi kongresszuson ajándékozta Metternich hercegnek, Kynžvart birtokosának, a kastélyban ma is őrzött malachit vázák egyikében. Elsődleges forrás erre nem került elő, és a várgondnok sem tudott ilyenről. A II. Sándort megnevező turistakalauzok mindenképp tévednek: ő 1855-ben lett cár, négy évvel Metternich halála előtt.6

A lappangás hossza

A csehországi lappangás becslései a módszertől függően eltérnek:

  • több évtizedes lappangás az exponenciális terjedés előtt;7
  • egy 80 éves lappangás, amely az 1940-es években ért véget — ez a szám a mára megcáfolt 1862-es dátumtól számít;8
  • 60–70 év a termesztésen kívüli első előfordulástól az exponenciális terjedés kezdetéig, amely az adatoktól függően 1936-ra vagy 1943-ra tehető;3
  • az elfoglalt térképnégyzetek számának gyors emelkedése csak az 1970-es évek után.5

Németországban az első elvadulások a tizenkilencedik század közepéről datálódnak, az exponenciális terjedés pedig nagyjából az 1960-as évektől.9

Úgy tűnik, a lappangásnak nem a növény, hanem a táj vetett véget. Az európai és a kaukázusi populációk genetikailag alig különböznek, és a cseh tanulmányok szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy nem az új régióhoz való alkalmazkodás volt a szűk keresztmetszet; a terjedés a huszadik század második felében kezdődött, fő kiváltó okként a táj megváltozásával.3

Terjedési ütem

Miután megindult, az invázió stabil exponenciális ütemben zajlott. 1971 és 1995 között a kaukázusi medvetalp által elfoglalt térképnégyzetek száma Csehországban 9,2 évente megkétszereződött, ami az ország idegenhonos növényei között átlagos ütemnek számít.32 Más elemzések 13–14 éves duplázódási időt találtak mind az előfordulási helyek számára, mind a négyzetek számára, mind az egyes helyszíneken megfertőzött területre nézve: a növény ugyanolyan ütemben terjedt az egész országban, mint egyetlen völgyön belül.3 A 13–14 évenkénti duplázódás nagyjából évi 5 százalékos kamatos növekedésnek felel meg.

Helyi léptékben a Nyugat-Csehország tíz helyszínéről 1947 és 2000 között készült légifelvételek szerint a növény évente átlagosan 10,8 métert haladt előre, és további 1261 m²-t foglalt el. A legelők és szántók a borításának 84,7 százalékát adták.10 Első előfordulásuktól legnagyobb kiterjedésükig az állományok átlagosan mintegy 27-szeresükre nőttek.3

Terjedése közben a növény élőhelyet váltott. A parkokat és kerteket az 1930-as és 1940-es években először folyók, illetve lineáris élőhelyek, például utak és vasutak felé hagyta el, majd az 1970-es évektől városokba költözött. Az 1990-es évek közepére a városi és lineáris helyszínek adták előfordulásainak csaknem háromötödét.3 Lejjebb is húzódott: a 600 méter feletti helyszínek aránya az 1970-es évek elejei 28,5 százalékról 1990-re 14,7 százalékra csökkent.3

Tartózkodási idő és propagulumnyomás

Két mennyiség segít megjósolni, hogy egy behurcolt faj el fog-e terjedni. A tartózkodási idő a behurcolása óta eltelt idő: minél régebb óta van jelen egy növény, annál elterjedtebb szokott lenni. Az Azori-szigetek, Csehország, a Hawaii-szigetek és Új-Zéland idegenhonos flórájában egy faj minimális tartózkodási ideje az elterjedési területének változatosságát 4–40 százalékban magyarázta, és a hatás még az évezredekkel ezelőtt behurcolt növényeknél is kimutatható.11 A propagulumnyomás a behurcolt egyedek száma és a behurcolás alkalmainak száma.12

A kaukázusi medvetalpnál mindkettő magas volt. A növény Európa-szerte a botanikus és magánkertek közötti magcsere révén terjedt el, országokon belül pedig kertről kertre.13 A huszadik századi Németországban méhlegelő növényként is szaporították.14 Természetes elterjedési területén minél távolabb esik egymástól két populáció, annál genetikailag különbözőbbek; Európában nincs ilyen összefüggés, ami az emberek által mozgatott növény jele.15 Az ötven év légifelvételeire illesztett szimulációk szerint a magok 0,1–7,5 százalékának a szokásos néhány méteren túlra kell jutnia ahhoz, hogy megmagyarázza a megfigyelt terjedést.16

Inváziós adósság

Európa legtöbb problémát okozó idegenhonos fajának jelentős része már évtizedekkel ezelőtt megérkezett. Tíz szervezetcsoportot vizsgálva 28 európai országban, a ma meghonosodott idegenhonos fajok száma szorosabban kapcsolódik 1900, mint 2000 társadalmi-gazdasági mutatóihoz. A tanulmány szerzői ezt inváziós adósságnak nevezik: a jelenlegi magas gazdasági aktivitás következményei valószínűleg csak több évtized múlva bontakoznak ki teljesen.17

A védekezés számára a lappangási szakasz tanulsága az óvatosság. Mivel az inváziók évtizedekig is megrekedhetnek, majd felgyorsulhatnak, egyesek amellett érvelnek, hogy minden hódítóról fel kell tételezni, hogy képes kárt okozni, és hogy a látszólag egyenletes viselkedés hosszú időszakai rossz előrejelzői annak, mit fog tenni legközelebb.1

Lásd még

Footnotes

  1. Crooks, J. A. (2005). “Lag times and exotic species: the ecology and management of biological invasions in slow-motion”. Écoscience. 12 (3): 316–329. doi:10.2980/i1195-6860-12-3-316.1. ↩ ↩2 ↩3

  2. Williamson, M.; Pyšek, P.; Jarošík, V.; Prach, K. (2005). “On the rates and patterns of spread of alien plants in the Czech Republic, Britain, and Ireland”. Écoscience. 12 (3): 424–433. doi:10.2980/i1195-6860-12-3-424.1. ↩ ↩2 ↩3

  3. Pyšek, P.; Müllerová, J.; Jarošík, V. (2007). “Historical dynamics of Heracleum mantegazzianum invasion at regional and local scales”. In Pyšek, P.; et al. (eds.). Ecology and Management of Giant Hogweed. Wallingford: CAB International. pp. 42–54. doi:10.1079/9781845932060.0042. ↩ ↩2 ↩3 ↩4 ↩5 ↩6 ↩7 ↩8

  4. Nielsen, C.; Ravn, H. P.; Nentwig, W.; Wade, M., eds. (2005). The Giant Hogweed Best Practice Manual: Guidelines for the management and control of an invasive weed in Europe. Hørsholm: Forest & Landscape Denmark. ISBN 87-7903-209-5. ↩

  5. Pyšek, P.; Jarošík, V.; Müllerová, J.; Pergl, J.; Wild, J. (2008). “Comparing the rate of invasion by Heracleum mantegazzianum at continental, regional, and local scales”. Diversity and Distributions. 14 (2): 355–363. doi:10.1111/j.1472-4642.2007.00431.x. ↩ ↩2

  6. Danihelka, J.; Somlyay, L.; Pyšek, P. (2020). “Nejstarší nálezy bolševníku velkolepého (Heracleum mantegazzianum) v Čechách” [Earliest records of Heracleum mantegazzianum in Bohemia]. Zprávy České botanické společnosti. 55: 197–205. ↩ ↩2

  7. Pyšek, P. (1991). “Heracleum mantegazzianum in the Czech Republic: dynamics of spreading from the historical perspective”. Folia Geobotanica et Phytotaxonomica. 26 (4): 439–454. doi:10.1007/BF02912779. ↩

  8. Pergl, J.; Perglová, I.; Pyšek, P.; Dietz, H. (2006). “Population age structure and reproductive behavior of the monocarpic perennial Heracleum mantegazzianum (Apiaceae) in its native and invaded distribution ranges”. American Journal of Botany. 93 (7): 1018–1028. doi:10.3732/ajb.93.7.1018. ↩

  9. Ochsmann, J. (1996). “Heracleum mantegazzianum Sommier & Levier (Apiaceae) in Deutschland. Untersuchungen zur Biologie, Verbreitung, Morphologie und Taxonomie”. Feddes Repertorium. 107 (7–8): 557–595. doi:10.1002/fedr.19961070701. ↩

  10. Müllerová, J.; Pyšek, P.; Jarošík, V.; Pergl, J. (2005). “Aerial photographs as a tool for assessing the regional dynamics of the invasive plant species Heracleum mantegazzianum”. Journal of Applied Ecology. 42 (6): 1042–1053. doi:10.1111/j.1365-2664.2005.01092.x. ↩

  11. Pyšek, P.; Jarošík, V. (2005). “Residence time determines the distribution of alien plants”. In Inderjit (ed.). Invasive Plants: Ecological and Agricultural Aspects. Basel: Birkhäuser. pp. 77–96. doi:10.1007/3-7643-7380-6_5. ↩

  12. Lockwood, J. L.; Cassey, P.; Blackburn, T. (2005). “The role of propagule pressure in explaining species invasions”. Trends in Ecology & Evolution. 20 (5): 223–228. doi:10.1016/j.tree.2005.02.004. ↩

  13. European Commission, CORDIS. “Giant hogweed (Heracleum mantegazzianum) a pernicious invasive weed: developing a sustainable strategy for alien invasive plant management in Europe”. Project EVK2-CT-2001-00128. Retrieved 26 September 2026. ↩

  14. Thiele, J. (2007). Patterns and processes of Heracleum mantegazzianum invasion into German cultural landscapes on the local, landscape and regional scale. Doctoral dissertation. Giessen: Justus-Liebig-Universität. ↩

  15. Jahodová, Š.; Trybush, S.; Pyšek, P.; Wade, M.; Karp, A. (2007). “Invasive species of Heracleum in Europe: an insight into genetic relationships and invasion history”. Diversity and Distributions. 13 (1): 99–114. doi:10.1111/j.1366-9516.2006.00305.x. ↩

  16. Pergl, J.; Müllerová, J.; Perglová, I.; Herben, T.; Pyšek, P. (2011). “The role of long-distance seed dispersal in the local population dynamics of an invasive plant species”. Diversity and Distributions. 17 (4): 725–738. doi:10.1111/j.1472-4642.2011.00771.x. ↩

  17. Essl, F.; Dullinger, S.; Rabitsch, W.; et al. (2011). “Socioeconomic legacy yields an invasion debt”. Proceedings of the National Academy of Sciences. 108 (1): 203–207. doi:10.1073/pnas.1011728108. ↩

Ez a szócikk a(z) angol szócikk fordítása, 1815. változat.

Kategóriák

A(z) „Lappangási szakasz” forrásának megtekintése

A szerkesztés szünetel a magszórási időszak alatt. Megtekintheted és lemásolhatod a lap forrását.

Más nyelveken

A Hogweed.org 17 nyelven áll köztulajdonban. Minden kiadás az angolból készült fordítás.

English Lag phase
Deutsch Lag-Phase
Français Phase de latence
Español Fase de latencia
Italiano Fase di latenza
Português Fase de latência
Polski Faza lag
Nederlands Lagfase
Română Faza de lag
Ελληνικά Φάση καθυστέρησης
Čeština Lag fáze
Svenska Latensfas
Magyar Lappangási szakasz
Dansk Lag-fase
Suomi Lag-vaihe
Norsk bokmål Lag-fase
Русский Лаг-фаза