Szosznovszkij-medvetalp

Ez a szócikk a fajról szól. Az inváziós óriás medvetalpakról általában lásd Kaukázusi medvetalp. A nemzetségről lásd Heracleum.

A Szosznovszkij-medvetalp (Heracleum sosnowskyi; oroszul borscsevik Szosznovszkogo) a Kaukázus egyik honos óriás medvetalpa. 1947-től vonták termesztésbe a Szovjetunióban nagy hozamú silónövényként, és az 1960-as években magját szerte az országban gazdaságoknak küldték szét.¹ A termény csalódást okozott: nedve megégette a vele dolgozó embereket, szaga pedig bekerült az azt fogyasztó állatok tejébe és húsába.¹² A termesztést az 1980-as években leállították, és az 1990-es években, ahogy a kollektív mezőgazdaság összeomlott és a földeket elhagyták, a növény ellenőrizetlenül elterjedt.¹³

Ma Oroszország, a balti államok, Fehéroroszország és Lengyelország egyik legproblémásabb inváziós növénye. Az Európai Unió uniós jelentőségű inváziós idegenhonos fajként tartja nyilván.⁴ Oroszországban bejegyzett fajtáját 2012-ben törölték az állami nyilvántartásból, mivel elvesztette gazdasági hasznosságát, 2015-ben pedig a növényt hivatalosan is átsorolták termesztett növényből gyommá.⁵ A Rosszelhoznadzor, az orosz mezőgazdasági felügyelet, silós „csodának” nevezte, amely nem váltotta be a belé vetett bizalmat.⁶nem váltotta be a belé vetett bizalmat

Rendszertan

A fajt 1944-ben Ida P. Mandenova botanikus nevezte el, a grúziai Meszhetiában gyűjtött anyag alapján.⁷¹ A kaukázusi botanikus, Dmitrij Ivanovics Szosznovszkij előtt tiszteleg, akinek életrajzi adatait egyes források 1885–1952-nek, mások 1886–1953-nak adják meg.⁷ Mandenova a kaukázusi medvetalppal, a H. mantegazzianum-mal együtt a nemzetség Pubescentia szekciójába sorolta.¹

Kisebb a kaukázusi medvetalpnál, legfeljebb mintegy 3 m magas, kevésbé mélyen osztott levelekkel.⁸ Természetes elterjedési területén a kelet- és közép-Kaukázusban nő, Dagesztántól és Kabard-Balkáriától Grúzián át Örményország északi részéig és Törökország északkeleti részéig.¹ 2023-ban szekvenált genomja 55 106 gént tartalmaz, sokkal többet, mint a növényeknél megszokott 25 000–35 000.⁹

Megkérdőjelezték, hogy a szovjet termesztett növény egyáltalán Szosznovszkij-medvetalp volt-e. A Kirovszk és Sziktivkar környéki inváziós növények DNS-vonalkódjai — a két hely, ahol a betelepítés elkezdődött — a kaukázusi medvetalppal, a H. mantegazzianum-mal egyeztek meg; a szerzők szerint a két faj hibridizálódott az első kísérleti parcellákon.¹⁰¹¹ A kaukázusi medvetalpot magát is kipróbálták kisebb léptékben a Szovjetunióban.¹ Ha az azonosítás megállja a helyét, a szovjet takarmánynövény és a viktoriánus kerti dísznövény ugyanaz a faj volt. Lásd Heracleum § Elnevezések.

Története

Betelepítés

A növény felkutatása abban az időszakban kezdődött, amelyet az esemény orosz történészei a nehéz háború utáni éveknek neveznek, amikor a Szovjetunió a lehető leggyorsabban igyekezett helyreállítani és növelni mezőgazdaságának termelékenységét.¹ A kirovszki, Kola-félszigeti Sarki-Alpesi Botanikus Kert gazdasága volt az első a szovjet gyakorlatban, amely évelő lágyszárúakból készített silót.¹ 1946-ban A. A. Marcsenkót bízták meg ilyen növények összehasonlításával, és a Szosznovszkij-medvetalp adta a legtöbb biomasszát.¹² 1947-ben a Kabard-Balkáriai Nalcsik környékéről származó növényeket hozták a kertbe silónövényként való kipróbálásra.¹¹⁰

A munka egyre szélesebb körben terjedt. 1951-ben vagy 1952-ben mag került a Komi Köztársasági Sziktivkarban működő Biológiai Intézetbe, amely az új silónövények betelepítésének össz-szövetségi központjává vált.¹¹⁰ További központok követték Leningrád környékén, Nalcsikban, ahol nemesítők olyan fajtákat próbáltak létrehozni, amelyek nem égetnek, 1959-től a Moszkva melletti Lobnyában, és az 1970-es években a Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémián. 1956-ban a növényt felvették a kísérleti üzemi próbák listájára.¹

A betelepítés történészei négy szakaszt különböztetnek meg: helyi próbák az 1940-es évek végétől, tömeges betelepítés az 1950-es évek végétől, befejezés az 1970-es évek közepétől, és ellenőrizetlen invázió az 1990-es évektől.¹³

Tömeges telepítés

Ozerova & Krivosheina (2018), Shadrin et al. (2023) és a lett környezetvédelmi minisztérium (2007) nyomán.

Az 1960-as évektől a növényt tömeges léptékben termesztették a Szovjetunió-szerte, bár nedvéről már akkor is ismert volt, hogy megégeti a bőrt.¹ Csupán 1962 és 1966 között 5500 kg magot küldtek Sziktivkarból az új silónövényekből — köztük a medvetalpból — csaknem 1500 gazdaságnak.¹⁰ Lettországban az első termelési célú vetést 1968-ban végezték a Barkava szovhozban, fél kilogramm magból; az első tábla 0,2 hektárt tett ki, az 1970-es évek végére pedig a gazdaság már 40 hektáron termesztette.¹⁴ A növényt a többi balti köztársaságban, Ukrajnában, Fehéroroszországban, Moldáviában és Kirgizisztánban is termesztették.¹

A teljes területet sosem fogjuk megtudni: a szovjet mezőgazdasági statisztikák a medvetalpot más silónövényekkel együtt tartották nyilván.¹ A terjedés egy része inkább a kutatás, mint a gazdaságok igényeit követte. A Kalinyini terület Rzsev járásában, ahol 140 hektárt telepítettek be, és a magot hatvan címre küldték szét, a történészek a növény későbbi, több területre való elterjedését a Tyimirjazev Akadémián végzett disszertációs kutatással hozzák összefüggésbe.¹

A nemesítők megpróbálták kiküszöbölni az égető hatást. I. F. Szacziperova szerint, akinek a Komarov Botanikus Intézetben őrzött gyűjteménye harminc Heracleum-fajt hasonlított össze, a Szosznovszkij-medvetalp nemesítése az 1980-as évekig folytatódott, és eredménytelen maradt, mivel a fotodinamikus furanokumarinok termelése domináns tulajdonság.¹ Egy fajtát, a „Szeverjanyint”, mindazonáltal bejegyezték.⁵

Problémák

Az égéseket az 1950-es évektől ismerték.¹ A korai etetési kísérletek nem találtak kárt az állatokban, és a silóval etetett tehenek több tejet adtak.¹² A későbbi munkák kevésbé voltak bíztatóak. Az 1980-as évek elején kimutatták, hogy a furanokumarinok fennmaradnak a silóban, és gyengítik a tartósító tejsavas erjedést; a növény szaga átment a húsba és a tejbe; és a tehenek rosszul ették a medvetalp-silót, ha volt más lehetőségük.¹ A balti államokban a tej ánizsíze és az emberekre és szarvasmarhákra jelentett veszély az ültetvények felhagyásához vezetett.²

Felhagyás és terjedés

A termesztést az 1980-as években leállították, a növénnyel kapcsolatos kutatást pedig az évtized második felében fokozatosan megszüntették.¹³ Elvadult növényeket már 1948-ban találtak Moszkva közelében, és az 1970-es évektől mindenütt megjelentek az elszökött példányok.¹

A nagy terjeszkedés az 1990-es években következett be. Az orosz szerzők által az agrár-ipari komplexum lerombolásaként leírt folyamat nyomán a terjedés ellenőrizhetetlenné vált, és ökológiai katasztrófa jelleget öltött.¹ A mezőgazdasági üzemek összeomlottak, a rendszeres kaszálás megszűnt, a földek pedig parlaggá váltak, amelyet a növény elfoglalt, tovább terjedve az utak mentén.³ Mintegy húsz év telt el a városokba és falvakba való elterjedése és az első hivatalos védekezési intézkedések között. Oroszország 54 szövetségi alanyában van feljegyezve, és 2005 óta Szibériában a mezőgazdasági területeken kívül is előfordul.¹⁵a terv vetette el, a hiánya terjesztette el

Elterjedés

Források: Dalke et al. (2018); Rosszelhoznadzor (2023, 2025); Lukicseva (2014); EPPO; lett Állami Növényvédelmi Szolgálat; Jodaugienė et al. (2018); Észt Környezetvédelmi Hivatal; a Fehérorosz Természeti Erőforrások Minisztériuma (2023).

A népszerű sajtóban feltűnő, tízmillió hektárokra vonatkozó állítások¹⁶ messze meghaladják a terepen mért adatokat.¹⁵

Védekezés és jog

A növény feltérképezésére és megsemmisítésére Oroszországban 2011 és 2017 között kötött állami szerződések 314 millió rubelbe kerültek; a kezelt terület kilenctizede a Leningrádi, Moszkvai és Vologdai területre esett.¹⁵

Oroszország 2015. január 1-jétől törölte a növényt a mezőgazdasági termékek országos osztályozójából, így az elvesztette termesztett növény státuszát, és ugyanabban az évben felvette a gyomok ágazati osztályozójába.⁵ Nem karantén-kártevő.⁶ 2026. március 1-je óta egy szövetségi törvény kötelezi a földtulajdonosokat a földjükön lévő veszélyes inváziós növények megsemmisítésére, a föld elvesztésének terhe mellett. A törvény azokat a növényeket tekinti ilyennek, amelyek terjedése veszélyezteti a környezetet, az emberi egészséget és a biológiai sokféleséget, és kárt okoz a gazdaság egyes ágazataiban; a listákat régiónként állítják össze.¹⁷ A Moszkvai területen 2018 óta akár egymillió rubeles bírság is kiszabható. 2025-ben a terület a magánszemélyekre kirótt bírságot egy fix 5000 rubelre cserélte, mivel a korábbi tartományt aránytalannak találta a növény eltávolításának költségéhez képest.¹⁸¹⁹

Lettországban, ahol egy 1986-os tanulmány „botanikai nyestkutyának” nevezte a növényt,¹⁴ egy 2006–2012-es országos programot 15,35 millió lat költséggel terveztek.²⁰ 2008 óta a fertőzött földek tulajdonosainak be kell azt jelenteniük, védekezési tervet kell benyújtaniuk, folytatniuk kell az állomány eltűnéséig, és legalább öt évig figyelniük kell. Egy kifejlett ernyővel virágzó növény annak bizonyítékául szolgál, hogy nem történt védekezés.²¹ Észtország 2003-ban döntött a növény felszámolása mellett,²² Litvánia pedig 2001 óta kötelező védekezés alá vonta.²³

Az Európai Unió 2016-ban felvette a Szosznovszkij-medvetalpot uniós jelentőségű inváziós idegenhonos fajainak listájára; többé nem tartható, termeszthető, árusítható vagy engedhető szabadon.⁴ A nyestkutyát a következő évben vették fel ugyanerre a listára.²⁴

A kultúrában

A lengyel és orosz nyelvű újságírásban a növényt néha „Sztálin bosszújának” nevezik, az 1947-es döntésre utalva; a becenév eredete nincs dokumentálva.²⁵ A lengyel Liliana Zeic képzőművész 2017-ben ezzel a címmel állított ki egy növényt üvegtárlóban.²⁶ Moszkvában az Et Cetera Színház 2019-es, Mikola Kuliš Boldog sziget című darabjának előadása második felvonását egy szép, de mérgező medvetalppal benőtt szigetre helyezte.²⁵

Lásd még

• Kaukázusi medvetalp
• Heracleum
• Furanokumarin
• A kaukázusi medvetalp elleni védekezés

Footnotes

1. Ozerova, N. A.; Krivosheina, M. G. (2018). “Patterns of secondary range formation for Heracleum sosnowskyi and H. mantegazzianum on the territory of Russia”. Russian Journal of Biological Invasions. 9 (2): 155–162. doi:10.1134/S2075111718020091. ↩ ↩² ↩³ ↩⁴ ↩⁵ ↩⁶ ↩⁷ ↩⁸ ↩⁹ ↩¹⁰ ↩¹¹ ↩¹² ↩¹³ ↩¹⁴ ↩¹⁵ ↩¹⁶ ↩¹⁷ ↩¹⁸ ↩¹⁹ ↩²⁰ ↩²¹ ↩²²

2. Nielsen, C.; Ravn, H. P.; Nentwig, W.; Wade, M., eds. (2005). The Giant Hogweed Best Practice Manual: Guidelines for the management and control of an invasive weed in Europe. Hørsholm: Forest & Landscape Denmark. ISBN 87-7903-209-5. ↩ ↩²

3. Luneva, N. N. (2014). “Borshchevik Sosnovskogo v Rossiiskoi Federatsii” [Heracleum sosnowskyi in the Russian Federation]. Zashchita i Karantin Rastenii. 2014 (3): 12–18. ↩ ↩² ↩³

4. Commission Implementing Regulation (EU) 2016/1141 of 13 July 2016 adopting a list of invasive alien species of Union concern. Official Journal of the European Union L 189: 4. ↩ ↩²

5. Luneva, N. N.; Konechnaya, G. Yu.; Smekalova, T. N.; Chukhina, I. G. (2018). “On status of Heracleum sosnowskyi Manden. on the territory of Russian Federation”. Vestnik Zashchity Rastenii. 3 (97): 10–15. doi:10.31993/2308-6459-2018-3(97)-10-15. ↩ ↩² ↩³

6. Rosselkhoznadzor (14 July 2023). “Borshchevik Sosnovskogo: kak borot’sya s neopravdavshim doveriya silosnym chudom”. Retrieved 26 September 2026. ↩ ↩²

7. International Plant Names Index. Heracleum sosnowskyi Manden., Zametki Sist. Geogr. Rast. 12: 17 (1944); author records for Mandenova and Sosnowsky. Retrieved 26 September 2026. ↩ ↩²

8. EPPO Global Database. “Heracleum sosnowskyi: datasheet”. Retrieved 26 September 2026. ↩

9. Schelkunov, M. I.; Shtratnikova, V. Yu.; Klepikova, A. V.; et al. (2024). “The genome of the toxic invasive species Heracleum sosnowskyi carries an increased number of genes despite absence of recent whole-genome duplications”. The Plant Journal. 117 (2): 449–463. doi:10.1111/tpj.16500. ↩

10. Shadrin, D.; Dalke, I.; Zakhozhiy, I.; Shilnikov, D.; Kozhin, M.; Chadin, I. (2023). “Heracleum sosnowskyi or Heracleum mantegazzianum? DNA-based identification of invasive hogweeds (Apiaceae) in two key regions of the species’ invasion history in the territory of the former Soviet Union”. Research Square (preprint). doi:10.21203/rs.3.rs-3296382/v1. ↩ ↩² ↩³ ↩⁴

11. Shadrin, D. M.; Dalke, I. V.; Zakhozhiy, I. G.; et al. (2024). “DNA barcode marker analysis of Heracleum sosnowskyi Manden. and Heracleum mantegazzianum Sommier & Levier (Apiaceae) from European Russia”. Russian Journal of Biological Invasions. 15 (3): 416–431. doi:10.1134/S2075111724700309. ↩

12. Osipova, E. S.; Gladkov, E. A.; Tereshonok, D. V. (2026). “Heracleum sosnowskyi Manden. in the context of sustainable development: an aggressive invasive species with potential for utilisation in the extraction of furanocoumarins and essential oils”. Journal of Xenobiotics. 16 (1): 6. doi:10.3390/jox16010006. ↩ ↩²

13. Krivosheina, M. G.; Ozerova, N. A. (2019). “Introduction of Sosnowsky’s hogweed as a cause of landscape transformation”. IOP Conference Series: Earth and Environmental Science. 350: 012013. doi:10.1088/1755-1315/350/1/012013. ↩

14. Latvian Ministry of Environment; Ministry of Agriculture; et al. (2007). Latvānis, tā izplatības ierobežošana. Informatīvs materiāls [Hogweed and restricting its spread]. Riga. ↩ ↩²

15. Dalke, I. V.; Chadin, I. F.; Zakhozhiy, I. G. (2018). “Control of Sosnowskyi’s hogweed (Heracleum sosnowskyi Manden.) invasion on the territory of the Russian Federation”. Russian Journal of Biological Invasions. 9 (4): 331–344. doi:10.1134/S2075111718040045. ↩ ↩² ↩³

16. Tkachenko, K. G. (30 September 2020). “Borshchevik Sosnovskogo: rastenie-terminator ili kul’tura budushchego”. Kommersant Nauka. 24. ↩

17. Federal Law of the Russian Federation of 31 July 2025 No. 294-FZ “On amendments to the Land Code of the Russian Federation and certain legislative acts of the Russian Federation”. Official publication. ↩

18. Law of Moscow Oblast of 27 August 2018 No. 139/2018-OZ. Summary: Garant.ru. Retrieved 26 September 2026. ↩

19. Garant.ru (15 May 2025). “Fiksirovanny shtraf za nalichie na uchastke borshchevika vveli v Podmoskov’e”. Retrieved 26 September 2026. ↩

20. Cabinet of Ministers of Latvia, Order No. 426 of 6 June 2006, “Par Latvāņu izplatības ierobežošanas programmu 2006.–2012. gadam”. Latvijas Vēstnesis 90. likumi.lv. ↩

21. Cabinet of Ministers of Latvia, Regulation No. 559 of 14 July 2008, “Invazīvās augu sugas – Sosnovska latvāņa – izplatības ierobežošanas noteikumi”. likumi.lv. ↩

22. Estonian Environmental Board. “Hogweeds”. Loodusveeb. Retrieved 26 September 2026. ↩

23. Jodaugienė, D.; Marcinkevičienė, A.; Sinkevičienė, A. (2018). “Control of Heracleum sosnowskyi in Lithuania”. Julius-Kühn-Archiv. 458: 275–280. doi:10.5073/jka.2018.458.039. ↩

24. Commission Implementing Regulation (EU) 2017/1263 of 12 July 2017 updating the list of invasive alien species of Union concern. Official Journal of the European Union L 182: 37. ↩

25. Posner, L. (12 August 2020). “Can creativity kill the toxic plant known as Stalin’s Revenge?”. The Calvert Journal. Archived from the original. ↩ ↩²

26. Zeic, L. (2017). Stalin’s Revenge. Artist’s page, archived. ↩